A legújabb kutatások által kiderült, hogy a múlt kutatói túlzottan leegyszerűsítették a férfiak szexusát. A férfiak szexusára vonatkozó sztereotip megállapításokat így lehet összefoglalni: kisebb érzelmi fogékonyság, szegényes szexuális kifejezőerő, az orgazmus és az ondó kilövellésének azonossága, fokozott biológiai szemléletmód.
A kutatások eredményei szerint azonban a férfiak érzelmi fogékonysága nem kisebb, mint a nőké, csak másként fejeződik ki. A férfiakat évszázadokon keresztül arra nevelték, hogy rejtsék el érzelmeiket, legyenek „kemények” és erősek. Az érzelmek elfojtását a férfiak pszichoszomatikus betegségekkel fizették meg, amelyek között előkelő helyet foglal el a szívinfarktus és az érelmeszesedés.
A szexuális kifejezőerő szegényes volta szintén nem igaz. E nézet mögött is meghatározott nevelési modell áll, amely arra készteti, hogy az ágyban legyen „férfi”, bízzon önmagában, hódítson, előnyben részesítve a mennyiséget a minőséggel szemben. Az előítéletektől és tabuktól megszabadult szexuális kapcsolatokban a férfiak szexuális kifejezőereje rendkívül tág, gyakran eléri a nők szintét. Más szóval a férfiak szexuális kifejezőereje nem annyira természetük, mint inkább kultúrájuk és neveltetésük függvénye. A köztudat azt tartja, hogy a szerelemben a férfi elsősorban a látványingerekre, míg a nő a hallás és érintés ingereire reagál. Ez sem más, mint sztereotípia, amely azonban az esetek statisztikai többségében érvényesül. Az ok azonban a hagyományokban, nem pedig a férfi pszichoszexuális természetében keresendő. Sok olyan férfi van, aki az érzéki ingerek minden megnyilvánulási formájával szemben nagyon fogékony, a korszerű szexuális kultúra is sokoldalúságot hirdet ezen a téren.
Megdőlt az orgazmus és az ondó kilövellésének azonosságára vonatkozó gondolat is. A férfiaknál a nőkhöz hasonlóan szintén létezik biológiai és pszichológiai orgazmus, amelynek nem feltétlenül kapcsolódnak az ondó kilövellésének pillanatához.
Az orgazmushoz vezető szexuális ingerlési lehetőségek köre a férfiaknál kisebb, mint a nők esetében, az alapvető formát a hímvessző izgatása jelenti (kézzel, orálisan, az aktus során). Vannak azonban olyan férfiak, akiknél képzelt jelenetek, illúziók vagy a különböző erogénzónák (mellbimbó, nyakszirt) ingerlése is kiválthat orgazmust. A domináns igény azonban a hímvessző stimulálása.
Az orgazmus közben jelentkező reakciók rendkívül eltérőek lehetnek. A mimika kifejezhet kielégülést, elégedettséget, ritkábban előfordulhatnak különböző grimaszok is. Sokan érzelmeiket elrejtik, arcuk sem rándul. Van, akinek az egész teste remeg az ondó kilövellése pillanatában, másnak csak a medencéje és sokaknál semmiféle mozgás nem figyelhető meg.
Sokak számára a legnagyobb élményt az ondó kilövellését közvetlenül megelőző időszak nyújtja, maga az orgazmus közömbös, sőt kellemetlen élmény is lehet. Mások élményei az ondó kilövellése alatt a legerősebbek. A lelki élmények is igen változatosak lehetnek, az egyén érezhet feszültségoldódást, különböző intenzitású kellemességérzetet, eksztázist, társnőjével való egyesülést vagy esetleg idegenséget, távolságot.
Az idő múlásával a férfiak többsége egyre ritkábban képes az orgazmusra. Míg a fiatal egy éjszaka során több orgazmusra is képes, a későbbiekben ez ritkul. Ezt a férfiak egy része keserű tapasztalatként éli meg, ifjú éveit szexusának „aranykoraként” értékeli.
A szexuális boldogságra törekvő kapcsolatokat mindig a szerelem művészetének formai gazdagítására és az élmények elmélyítésére való törekvés jellemzi. A gyakori közösülés inkább elsekélyesíti, mintsem gazdagítja az orgazmus során érzett élmények világát.
A férfiak szexusának másik fontos eleme a szexuális reakciók irányítás, az orgazmus idejének szükségszerű késleltetése. Megfigyelések azt mutatják, hogy ez a férfiak többségének problémát jelent, nem képesek ugyanis elnyújtani az aktust, reakcióidejük túl rövid, az orgazmus nem bontakozik ki. Ez a probléma hosszabb szünetet követően vagy a partnerek gyakori váltogatása mellett nem oldódik meg. Az ingerküszöb egyre alacsonyabb lesz, a rövid aktus „rögzül”. Hiába alakul ki a későbbiekben tartós kapcsolat, rendezett nemi élet, néha már ez sem segít.
A túl korai magömlés a férfiak több mint felére jellemző. Az átélhető érzetek köre ezzel jelentősen leszűkül. Az aktus időtartamának megnyújtásához összpontosításra és megfelelő feltételre van szükség, ezt egyedül az állandó partnernő és a rendszeres, gyakori nemi élet biztosítja.
